News

 
image2.aspx

Miért csak a magyarokat nem érdekli a magyar film?

Rangos díjakat nyert filmjeivel, mindig kitart a bevált csapat mellett, úttörő módszerekkel próbálja népszerűbbé tenni a hazai gyártású alkotásokat, de általában a háttérben marad. Pusztai Ferenccel, az egyik legsikeresebb hazai filmproducerrel beszélgettünk a Toldi-film viszontagságos sorsáról, az új film finanszírozási rendszerről, és arról, hogy miért csak a magyar embert nem érdeklik a magyar filmek

hvg.hu: Egy korábbi Önnel készített interjúban említette, hogy a produkciós cége, a KMH Film majdnem beleroppant a MMKA csődjébe és a filmgyártás itthoni leállásába. Milyen volt az átállás egy felfutóban lévő, sikeres producer szemszögéből?

Pusztai Ferenc: 2010 tavaszán lehetett először arról hallani, hogy nagyon komoly változások lesznek az MMKA-nál. Akkor még nem lehetett pontosan sejteni, hogy mi lesz a történet vége, azt mindenesetre lehetett érezni, hogy komoly átszervezés várható a filmfinanszírozásban a kormány részéről.

A leállás aztán gyakorlatilag olyan volt, mintha guillotine-nal lefejezték volna a filmszakmát.  A legnagyobb probléma az volt, hogy nem volt átmenet. Évente addig 7-8 milliárd forint jutott a magyar filmekre, és ez egyik pillanatról a másikra megszűnt.

 

image.aspx

Amikor aztán kiderült, hogy Andrew G. Vajna a filmszakma megújításáért felelős kormánybiztosnak a nulláról kell újraépítenie a hazai filmgyártást, akkor még az sem volt biztos, hogy az MMKA adósságait, ígéreteit bárki kezeli majd. Az új vezetés végül szerencsére hamar ráébredt, hogy konszolidáció nélkül képtelenség feltámasztani a magyar filmipart. De így is eltelt több mint két év finanszírozás nélkül, ami egy vállalkozás életében rengeteg idő.

hvg.hu: Volt olyan film, ami végül nem is valósult meg a leállás miatt?

P.F.: Gigor Attila Az ember, akit nem lőttek le című filmje például nem készült el, pedig ez a projekt még az MMKA utolsó döntései között kapott szándéknyilatkozatot. Abban a döntési körben ennek a projektnek ítélték a legnagyobb összeget. Akkor minden részről az volt a szándék, hogy A nyomozóval befutó Gigor Attila minél hamarabb elkészíthesse a következő filmjét, de ez a filmterv teljesen léket kapott, és az új rendszerben sem jutott még el olyan szintre, hogy megvalósulhasson.

hvg.hu: Gigor másik filmterve, A kút viszont a friss Filmalap-döntési körben támogatásban részesült. Ez volt a B-terv?

P.F.:Igen, mert úgy egyeztünk meg Gigor Attilával, hogy egy másik projektet is megpróbálunk tető alá hozni addig, amíg ez a félúton elakadó terv „összeszedi magát”. A kút a gyártást és a finanszírozást tekintve is jóval egyszerűbben menedzselhető, mint Az ember, akit nem lőttek le, ugyanakkor ugyanolyan színvonalas, mint a korábbi Gigor-munkák.  A nyomozó 2008-ban került a mozikba, nagy hiba lenne, ha egy ilyen tehetséges rendező nem kaphatna lehetőséget újra, most már rövid időn belül. Én személyesen is felelősnek érzem magam, ha egy tehetséges magyar alkotó a KMH-ban hosszú ideig nem jut szóhoz.

hvg.hu: Feltűnt, hogy általában mindig kitart egy-egy alkotó mellett. Kocsis Ágnes eddigi filmjei, Pálfi Györggyel több projektben is érintett vagy az említett Gigor Attila filmjeinek is mindig Ön a producere. Ez tudatos döntés?

P.F.: Mint filmproducer és mint a KMH filmstúdió vezetője a hosszú távú együttműködésben hiszek, nem is szerettem soha önálló projektekben gondolkodni. Nekem a filmkészítés főleg a csapatmunkáról szól, így épülhet ki bizalom és elköteleződés mindkét fél részéről: én felelősséggel tartozom azért, hogy ezek a tervek megvalósuljanak, az alkotók pedig azért, hogy minőségi munkát tegyenek le az asztalra.

hvg.hu: Hogy derül ki, hogy valakivel elindulhat egy hosszú távú munkakapcsolat? Figyeli a fiatal tehetségeket?

P.F.: Igyekszem követni őket, Zomborácz Virágot és az ő filmtervét, az Utóéletet is a végzős forgatókönyvírók prezentációján fedeztem fel. Ott annyira megtetszett az ötlete, hogy azonnal meg is kerestem, lenne-e kedve velem nekivágni a nagyjátékfilmnek.

A legtöbb esetben nagyjátékfilmekben gondolkodom, a kisfilmek, kísérleti alkotások vagy a dokumentumfilmek szakmailag nem vonzanak, amiért ezekben a körökben meg is kapom a magamét (nevet). De hozzá kell tennem, több kisfilmet támogattunk/támogatunk, nem zárkózunk el a kisebb, nem egész estés produkcióktól sem. Méghozzá azért nem, mert egy ilyen projektben derül ki, hogy tudunk és akarunk-e a jövőben egy alkotóval együtt dolgozni. Ráadásul sok későbbi nagyjátékfilmes rendező kezdetben ilyen formátumokban bontogatja a szárnyait. Számomra tehát a nem mozikba kerülő műfajok inkább a főpróbát jelentik egy esetleges nagyjátékfilm előtt.

hvg.hu: Ha jól emlékszem, a Filmalap egyik első sajtótájékoztatóján felszólalt az ellen, hogy az új támogatási rendszer csak három egyetem (SZFE, ELTE, MOME) hallgatóira fókuszál. Továbbra is tartja a véleményét?

P.F.: A KMH-val nem tettünk sohasem kivételt az egyes képzések között, a tehetség bárhonnan érkezhet.  Szerintem az lenne a korrektebb megoldás, ha minden audiovizuális egyetemi képzésben részt vevő hallgató kapna egy olyan felületet, ahol támogatáshoz juthat. Nem csak ezen a három egyetemen készülnek filmek, ráadásul az ELTE bevonását ebbe az elit körbe elég életszerűtlennek tartom, hiszen ott abszolút elméleti képzés folyik. Óriási különbségek vannak itthon vizsga- és diplomafilmek büdzséjében. Ezzel az elitizált rendszerrel sok tehetséget el is veszthet a szakma.

hvg.hu: Térjünk át a mostani forró témára, a Toldi-film körüli hercehurcára. Pálfi György több interjúban is alaposan felkavarta az állóvizet, de akkor most mi is a helyzet pontosan a Toldi filmmel?

P.F.:  A Toldi-film egy nagyon speciális eset. Borzasztó nagy költségvetésű projektről beszélünk, és úgy gondolom, hogy ez a kiemelt státusz az oka annak, hogy a Filmalap ezt az ügyet nem a más produkcióknál bevált módszerrel kezeli.

Nagyon rövid időn belül le fogunk ülni a Filmalappal egyeztetni, mert túl sok az át nem beszélt, vagy félreértett probléma, amelyekre jobb lenne minél hamarabb konszenzusos megoldást találni. Nagyon remélem, hogy ha tisztázzuk a kérdéseket, akkor fel fognak gyorsulni az események a film körül.

image2.aspx

Azért azt is egyértelműsíteni kell, hogy ezt a filmet mindenki akarja. Pálfi és Ruttkai Zsófi közösen írt forgatókönyvét eddig mindenki imádta. Azt azonban meg kell érteni, hogy az alkotóknak nagyon idegőrlő tud lenni, amikor hónapokig, vagy akár évekig nem születik előrevivő döntés a filmről. Úgy érzem, mostanra mindenkinek volt olyan pillanata, amikor az fogalmazódott meg benne, hogy már szinte mindegy is, milyen döntés születik, csak történjen már valami. De ezek csak rossz pillanatok. Alapvetően mindenkinek az a vágya, hogy megcsinálhassuk és bizonyíthassunk!

hvg.hu: Pálfi szerint főleg Vajnának vannak ellenvetései, vagy más elképzelései a filmről, miközben a másik négy döntéshozó tag egyértelműen kiáll a produkció mellett. Ez ellentmond annak, amit Havas Ágnes, a Filmalap vezérigazgatója nyilatkozott korábban. Ő úgy fogalmazott, Vajna szavazata is csak egyet ér döntéshozó testületben. Felmerül a kérdés, tényleg érvényesül-e a demokrácia a Filmalapnál?

P.F.: Ezt megint csak arra tudom visszavezetni, hogy a Toldi akkora volumenű produkció, hogy a másik négy tag nem akar olyan határozott döntést hozni, amiben nem értenek 100%-ig egyet mind az öten, mint a többi esetben. Azért ne felejtsük el, hogy itt öt-hat nagyjátékfilmre elegendő támogatásról van szó, és ilyen nagyszabású film nagyon rég nem készült Magyarországon.

De sokat rontott a helyzeten az is, hogy sokszor nagyon félrecsúszott a kommunikáció a Filmalap és a produkció között, többször is félreértések, egymásnak ellentmondó információk miatt akadt meg az egyeztetés. Tavaly október óta pedig nem történt érdemi előrelépés, és ez rengeteg elvesztegetett idő.

De nem győzöm hangsúlyozni, hogy a Toldi speciális eset. A többi filmnél nagyon pozitív a tapasztalatom a Filmalap munkájáról. Sokan igazságtalanul összemossák ezt a szervezetet Andy Vajnával, pedig a Filmalap nem egy egyszemélyes testület. A mostani támogatási rendszer sokkal nyitottabb és átláthatóbb az előzőnél, és ami még ennél is fontosabb, bármikor lehet őket keresni. Volt olyan eset, hogy éjfél után válaszoltak még egy e-mailben feltett kérdésemre. Ez azért elég ritka példa itthon.

hvg.hu: Mit gondol arról, hogy egy olyan verzió is felmerült, a látványos akciójeleneteket egy másik csapat készítse a Toldihoz?

P.F.: A kérdés ebben az esetben leegyszerűsítve az, hogy a Pálfi György-féle látványkoncepciót és megfogalmazásmódot, az ő vízióját végül elfogadja-e a Filmalap. Ha erre a kérdésre egyértelmű igen a válasz, akkor már nem is fontos, hogy a filmet két külön stáb készíti, hiszen minden jelenet az eredeti Pálfi féle elképzelés szerint forogna. Ha viszont a kérdésre nem a válasz, akkor az egy teljesen másik történet lenne, amire a mi fejünkben nem készült szcenárió.

hvg.hu: Pálfi nemrég, Karlovy Varyban kapott díja a Szabadesésért lendített valamit az ügyön?

P.F: Valamennyit biztosan, hiszen az az esetleges érv, hogy Pálfi nem elég tehetséges rendező, ezzel újfent megdőlt. A fő ellenérv azonban – hogy Pálfi még soha nem rendezett ilyen kaliberű és ilyen típusú filmet – továbbra is áll. De ezt sem tartom jogos ellenérvnek, hiszen mindenkinek volt első pillanata, első belépése egy számára addig ismeretlen területre. A filmkészítés erről a folyamatos első találkozásról szól. Ha nem engedjük, hogy Pálfi ilyen filmet rendezzen, akkor soha nem is fog kiderülni, hogy mire képes ebben a műfajban.

De az is érezhető, hogy mindenkire nagy nyomás helyeződik, mind a kormányzat, mind a közönség irányából. Mindenki nagyon vár már egy jól sikerült hazai filmeposzt, ezzel régóta adós a hazai filmszakma.

Többek között ez az adósság az oka annak, hogy a magyar nézőket nem érdeklik a saját gyártású filmek. De nem csak emiatt negatív a megítélése a magyar filmeknek itthon. Nem készültek például korosztályos filmek sem, ami azért szomorú, mert időközben felnőtt egy generáció, akik gyerekként Disney filmeket néztek, és így ez a korosztály az amerikai filmnyelvet sokkal könnyebben érti, mint egy magyar produkcióét.

Ez a tendencia aztán hatványozottan megmutatkozik a mozipénztáraknál: Magyarországon általános fogyasztói szokás, hogy ha választhatunk külföldi és magyar termék között, akkor egyértelműen a külföldi mellett döntünk. Főleg ha ezt ugyanazért az árért tehetjük meg.

hvg.hu: Karlovy Varyban mutatták be a már említett Zomborácz Virág első nagyjátékfilmjét  is. Milyen volt a fogadtatás a helyszínen?

P. F.: Az Utóélet az első filmesek szekciójában szerepelt nyitófilmként, és utoljára talán A nyomozónál tapasztaltam ennyire pozitív fogadtatást. Ez egy nagyon sajátos humorú történet, de úgy tűnt, hogy a külföldiek is abszolút értik és élvezik ezt az elbeszélésmódot. Sokat jelentett az is, hogy a hazai lapok mellett a Varietyben is megjelent egy nagyon pozitív kritika a filmről. Ritka eset, hogy magyar filmről ilyen neves szaklap áradozzon, úgyhogy a szakmai fogadtatás rendkívül kedvező, de a lényeg, hogy a közönség reakciója úgyis a rendes moziforgalmazás során derül csak ki. Az Utóéletet október 30-án fogjuk bemutatni, mivel a filmet a témája miatt Halottak napjához kötöttük.

hvg.hu: Feltűnt az is, hogy a filmjeit mindig valamilyen különleges módon népszerűsíti. Az Utóélethez kis teaserek készültek, a Czukor Show pedig egy napig ingyenesen elérhető volt az Indavideón.  Ennyire szeret kísérletezni a filmmarketing területén?

P.F.: Igen, de aztán mindig meg is kapom a magamét érte. (nevet) Én alapvetően vállalkozónak tartom magam, hiszen amikor egy film elkészül, akármennyire is rosszul hangzik, ugyanolyan értékesítendő termékké válik, mint mondjuk egy mosópor. Az pedig teljesen irreális lenne, ha egy magyar filmet száz milliós nagyságrendű kampánnyal támogatnánk meg. Egyrészt nem is jut nagy összeg  a marketingre, másrészt nem biztos, hogy egy nagyobb kampány miatt garantáltan többen néznék meg a filmet.

image3

 

Ezért próbálkozom, kísérletezem a hagyományostól eltérő módszerekkel is: Mátyássy Áron készülő filmjéről, a Víkendről például Csortos Sándor producer társammal blogot vezetünk, de az Utóélethez is készülünk valamilyen meglepetéssel. De ezek a kísérletek azért nem mindig sülnek el jól.

A Czukor Show-s úttörő megoldásomért például eléggé az orromra koppintottak. Ennél a kis költségvetésű produkciónál sem maradt pénzünk reklámra, de azért szerettünk volna mégis valamilyen reflektorfényt a filmre irányítani. Így jött az ötlet, hogy a premier hétvégéjén 24 órára tegyük ingyenesen elérhetővé a teljes művet az egyik videómegosztó oldalon, az Indavideón. Amikor aztán kijöttek az adatok, hogy mennyien nézték meg a filmet, nagyon meglepődtünk, egyáltalán nem számítottunk ekkora érdeklődésre. Csakhogy a mozik úgy reagáltak a partizánakciónkra, hogy kivették a filmet a programjukból. Pedig az ingyenes megtekintések miatt olyan híre ment a Czukor Shownak, hogy az még a mozi pénztáraknál is éreztette volna a hatását. Sokan ránk írtak, hogy hallottak a filmről, de nem találják a moziműsorban.

Úgyhogy néha úgy érzem, egyedül vagyok itthon az ötleteimmel, pedig rengeteg dolog kiderülhetne ezekből a kísérletekből. Olyan ember vagyok, aki nem tud egy helyben maradni, folyamatosan lépnie kell valamilyen irányba, még akkor is, ha utólag kiderül, rossz döntést hoztam.

Itthon senki nem foglalkozik a filmes fogyasztói szokásokkal, és azzal sem, hogy milyen eladási fórumai lehetnének a magyar filmeknek. A mozizás mára abszolút urbánus szórakozássá vált, vidéken rengeteg nézőt eleve elvesztünk ezzel. Miközben egyértelműen látszik, hogy nem csak a hagyományos moziforgalmazásban kellene gondolkodni.

hvg.hu: Ezek szerint van egyfajta küldetéstudat Önben?

P.F.: Így is mondhatjuk, de én csak azt szeretném elérni, hogy egy olyan normális országban éljünk, ahol az emberek ismerjék és büszkék legyenek a honfitársaik minőségi alkotásaira. Ha odébb megyünk egy kicsit, Lengyelországban vagy Csehországban azt láthatjuk, hogy a nézettségi top tízben minimum három-négy saját gyártású film szerepel, míg nálunk néha évek telnek el úgy, hogy a még a top húsz közelébe sem kerülnek hazai alkotások.

A külföldi visszajelzések alapján nagyon úgy tűnik, hogy nálunk nem a filmek minőségével van a baj, hanem valami az elmúlt 25 évben nagyon elferdült forgalmazói és fogyasztói oldalon is. Mégis úgy tűnik, senki nem meri felvállalni ezt a problémát, és nem is próbál senki tenni ez ellen.

 

source: hvg

WordPress Lightbox